Lekrinszki Lilla vagyok, humánkineziológus, edző és rehabilitációs tréner.

Magához a sporthoz már gyermekkorom óta ragaszkodom. A versenyzés, a mozgás olyan eleme az életemnek, amitől ha akartam volna sem tudtam volna távol tartani magam. Édesapám tornászedző és testnevelő tanár lévén mindig magával vitt, így korán magamba szívtam az edzőtermek verejték és izomlazító adta mámorító illatát. Sok sportágban szerepeltem gyermekként, de végül a kézilabda lett az én sportágam. 17 évig játszottam versenyszerűen, majd a térdszalagszakadásból visszatérve már nem volt minden az igazi, így 27 évesen abbahagytam a versenysportot.

Ez idő alatt elvégeztem a Külkereskedelmi Főiskolát, ahonnan közgazdász diplomával léptem ki a nagyvilágba, de a 7 év rendezvényszervezési „pályafutás” közben az élet visszaterelt a sport irányába és újra beültem az iskolapadba.

Ma edzőként preventív szellemben szervezem csoportos óráimat, rehabilitációs trénerként pedig olyan sportolókkal / mozgásszervi sérültekkel (elsősorban térd, boka és gerinc) foglalkozom, akik minél előbb szeretnének visszatérni a pályára.

Nyitott szemlélettel fordulok a legújabb edzésmódszerek felé és folyamatos továbbképzésekkel, tudományos publikációk olvasásával próbálom magam fejleszteni. Ritkán elégszem meg azzal a tudással, ami éppen a birtokomban van.

Hiszem, hogy az amatőr, de akár az élsportoló is, ha megkapja trénerétől azt a tudást, hogy képes legyen megérteni, mi zajlik a szervezetében mozgás közben, mit miért és hogyan szükséges csinálni a sérülés elkerülése érdekében, akkor az eredmények is hamarabb és hatványozottan fognak érkezni.